Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Csapattörténet

 A Diósgyőr-vasgyári 750. sz. Nagy Lajos király Cserkészcsapat története

 

A diósgyőri vasgyár munkásainak a száma a 19. század végén rohamosan növekedett. Így a gyár mellett egy városrész (kolónia) épült a vasgyár vezetői, mérnökei és dolgozói számára. (Diósgyőr a II. világháború előtt önálló település volt!) A gyermeklétszám folyamatos növekedése indokolttá tette, hogy iskolák is legyenek a területen. Így lányiskola, fiúiskola és tanonciskola is épült a Vasgyárban. Ezen iskolák tanárai is megismerték a cserkészmozgalmat és jó lehetőséget láttak benne arra, hogy valami pluszt adjanak a vasgyári fiataloknak.

 

 A 750. sz. Nagy Lajos király Cserkészcsapat 1924. december 5-én alakult a Diósgyőr- vasgyári elemi iskolában. A cserkészcsapat az iparos tanonciskola 1926-ban, mint szervező- testület átvette és megindult a lelkes cserkészmunka. Egy 1926-os fotó szerint a vezetők között ott volt az a Vanger Vilmos elemi iskolai tanító is, aki 1910-ben oroszlánrészt vállalt a DVTK megalakításában és a csapat első elnöke volt.

 

 A csapat névadója azért lett Nagy Lajos király (ur. 1342-1382), mert az Anjou-házi uralkodó nagyon szerette a diósgyőri várat, gyakran megfordult itt, s egy igazi lovagkirály volt, akit példaként lehetett a fiatalok elé állítani.

 

 A csapatot a gyár vezetése is felkarolta és támogatta. Az iskola és a gyár olyan stabil hátteret teremtett a csapatnak, hogy az gyorsan fejlődött. Az iskolában egy külön cserkészotthon került kialakításra. A cserkészek aktívan bekapcsolódtak a helyi társadalmi egyesületek munkájába, műsoros délutánokat és esteket rendeztek. A csapat vezetői tanárok, gyári szakmunkások, tisztségviselők, mérnökök, igazgatók voltak. A gyártól anyagi támogatást is kapott a cserkészcsapat. 1926-ban 75 fő, 1939-ben 390 fő volt a csapat létszáma.

A Diósgyőrhöz tartozó Hámorban és Perecesen külön rajok jöttek létre, s ezek is aktívan működtek. Az 1933-as gödöllői jamboree-n 205 fővel vett részt a 750. (120 fő , mint tábori rendőr, 85 fő pedig mint táborozó) A '30-as években már élénk regős, vízi és repülős cserkész élet folyt a csapat berkein belül. A Sajó parton cserkész vízi telep volt, Sajókápolna határában pedig a dombról repülős cserkészek szálltak a magasba. A szokásos örsi foglalkozások mellett minden visszaemlékező a bükki kirándulásokról, túrákról, portyákról mesélt. Vagyis a Bükk közelségét kihasználva a csapat számtalan programot szervezett a hegyekbe.

Ebben az időszakban külföldre is szerveztek mozgó táborokat. Eljutottak Olaszországba, Lengyelországba, Ausztriába, Erdélybe és Kárpátaljára is. Hagyomány volt a csapatnál a művészeti ágakkal való foglalkozás is. 1936-tól minden évben húsvéti tojáskiállítást rendeztek, ahol a cserkészek által faragott kopjafákat is bemutatták.

 

 Természetesen a nyári nagytáborok, vízitúrák soha nem maradtak el. Visszaemlékezések nyomán az alábbi nagytáborokról lehet biztosan tudni: Putnok- Szárazvölgy, Bódvarákó, Rozsnyó, Tokaj (1937), Ároktő (Tisza part, 1938). 1939-ben vízi mozgótábor volt. A Sajón át a Tiszán Szegedig leeveztek a cserkészek. 1941-ben Bőcsön, a Hernád partján zömmel 750-es kiscserkészek táboroztak, mivel a csapat nagy része a Délvidéken táborozott. 1942-ben Nagycsécsen, a Sajó partján volt nagytábor. A háború után a tiszadobi Andrássy uradalom a diósgyőri kohászaté lett. 1945-ben a cserkészek 3 munkatábort szerveztek oda. Mezőgazdasági munkát végeztek, s ingyen táborozhattak ott. 1946-ban Dubicsányban, 1947-ben Tiszafüreden volt nagytábor. 1948 nyarán Csongrádon, a Tisza bal partján, a várossal szembe volt a csapat feloszlatás előtti utolsó nagytábora, ahol több mint 200 cserkész vett részt. Ez a tábor több visszaemlékező szerint is nagyon szomorúan zárult, ugyanis ott kapták meg a hírt, hogy betiltották a Magyar Cserkészszövetséget.

 

 A csapat parancsnoka, Lendeczky László próbálta a lelket tartani a cserkészekben, s ezt mondta: „Ne búsuljatok, fogunk mi még együtt cserkészkedni. ” A csapat több tagja részt vett 1940-ban Szentendrén az országos vízi-vezetőképző táborban. De sokan az Eger melletti Berva-völgyben, vagy a budapesti hárshegyi tisztképzőben is részt vettek.

 1938-ban több 750-es cserkész is részt vett az első bécsi döntés utáni visszacsatolási ünnepségeken. A csapat több tagja rész vett egy négy napos Beregszász-Munkács-Ungvár kiránduláson.

 

 Az 1924-es megalakulástól 1948-ig, a feloszlatásig a 750. sz. Nagy Lajos király Cserkészcsapat parancsnokai voltak: 1924. Szuhár Pál tanító 1926. Hajdú István gyári tisztviselő 1928. Baán Emil iskolaigazgató 1934. Korompai Gy mérnök 1942. Ádám Aladár főmérnök 1945. Lendeczky László MÁV tisztviselő Réti Aladár hosszú ideg parancsnokhelyettes volt, de a nagytáborok parancsnoka mindig ő volt.

 

 Krompaszky Ottó, aki 1993-tól a csapat parancsnoka 1941-ben tett cserkészfogadalmat. Úgy emlékezik vissza, hogy vezetőitől igen sokat kaptak a fiatalok. A 10 törvény szellemében emberségre, fegyelemre, tisztességre, önállóságra, természet- és hazaszeretetre nevelték őket. A diósgyőri és vasgyári világi és egyházi ünnepeken mindig egyenruhában, zászlóval vonultak fel. A csapatnak már a megalakuláskor is volt zászlója, de 1934-ben készült el a még ma is meglévő gyönyörű csapatzászló. 1948-ban, amikor feloszlatta a kommunista hatalom a Magyar Cserkészszövetséget a 750. sz. Nagy Lajos király Cserkészcsapatnak minden felszerelését át kellett adnia a vasgyári iskolában megalakult úttörő csapatnak.

 Tóth János cserkésztiszt magához vette a csapatzászlót és azt évtizedekig féltve rejtve őrizte. Senki nem tudott a zászlóról, de Tóth János 1991-ben az újjáalakult csapatnak visszaadta a féltve őrzött emléket. A zászlórúdon a sok díszszeg között ott van egy Teleki Pál által felhelyezett darab is. Tóth János egyébként 1992-ben a Magyar Cserkészszövetség újjáalakulási díszjelvényét is megkapta.

1937-ből egy szép emlék marad fenn a csapatról. A Tolnai Világlapja 1937. szeptember 8-i számában az „Aktuális furcsaságok ” rovatban fényképpel együtt bemutatta a 750-es cserkészek által készített kézzel hajtható autót.

 

Az újjáalakulás

 1988-ban már a levegőben volt, hogy az ország életében rövidesen jelent s és meghatározó változás fog beállni. Nem csak a politikai mozgalmak és pártok szervezték önmagukat, hanem a cserkészek is. 1988. november 12-én Budapesten a Jurta Színházban az összegyűlt öregcserkészek elhatározták, hogy 1989 februárjában alakuló közgyűlés lesz, s ezzel újjászervezik a Magyar Cserkészszövetséget.

Ezen a találkozón Miskolcot a 750-es öregcserkész, Kollár István képviselte.

1989-ben a 750. sz. Nagy Lajos király Cserkészcsapat több tagja aktívan kivette a részét a II. Cserkészkerület újjászervezésében is. Így Lendeczky László, Kollár István és Korompai Viktor. 1989. október 6-án újjáalakult a 750. sz. Nagy Lajos király Cserkészcsapat. Parancsnoka a feloszlatás előtti csapatparancsnok, a nagy tekintélynek örvendő Lendeczky László cserkésztiszt lett. (Lendeczky László a II. Cserkészkerület elnöke is volt egyben!)

1991. augusztus 4-én, 79 éves korában elhuny Lendeczky László. Nem csak a csapat, az egész kerület gyászolta. Emlékét ma a Lendeczky út - Lustavölgyi - Jávorkút közötti szakasza, a Lendeczky pihenőhely az általa létrehozott DVTK kegyeleti emlékhely őrzi. 1999. május 8-án avattuk fel a neki állított emlékoszlopot a Turista Pantheonban. A csapat élére 1991-ben Csutorás Rudolf, majd 1993-ban Krompaszky Ottó került. A csapat régi hagyománya volt a művészi élet, amit szintén felelevenítettek a '90-es években. Húsvét előtt mindig festett tojás és kopjafa kiállítást szervezett a csapat.

 

1993-ban a csapat visszakapta a fiúiskolában az egykori cserkészotthonát, ide került az 1934-ben készített gyönyörű csapatzászló is. 1994-ben Kékesi Tóni bá' újjászervezte a vízi cserkészetet is. A nagytáborok mellett számtalan vízitúra, valamint a Csorba-tavon eltöltött evezések is színesítették a csapat életét.

 A csapat nagytáborai az újjáalakulás után: Dédestapolcsány (1991), Varbói-tó (1992), Felsődobsza (a Hernád szigete, 1993), Cigánd (Tisza part, 1994 és 1995), Felsőberecki (Bodrog part, 1996), Sarud (Tisza-tó, 1997), Varbóc (1999), Felsőberecki (Bodrog part, 2000), Rakacai-tó (2001), Felsőberecki (Bodrog part, 2002), Csorba-tó (Miskolc mellett, 2003) A nagytáborok azért voltak mindig víz mellett, hogy a vízi cserkészek a tábor programját evezéssel is ki tudják egészíteni. Emlékeznek, hogy Felsőbereckiből leeveztek a Bodrogon Sárospatakig, a vár alá. Természetesen külön vízi túrák is voltak: 1995-ben Tiszabecs-Cigánd túra a Tiszán, majd Hernádszurdok-Bőcs túra a Hernádon. 1996-ban Tiszabecs-Tokaj vízitúra, majd Sajó túra. De a Tisza-tavat is körbe evezték a 750-es cserkészek. Ezen túl a Miskolc melletti Csorba-tavon, az SVSE vízitelepén több nyáron voltak pár napos táborok, ahol mindig különböző versenyszámok kerültek megrendezésre. Természetesen a bükki túrák sem maradtak el a vízi élet mellett. Babcsán László öregcserkésznek köszönhetően a Bükk számtalan gyönyörű részét ismerhették meg a cserkészek. 1994-ben ünnepelte a csapat a 70 éves évfordulóját. Erről az Észak-Magyarország cím napilap is beszámolt.

1999-ben a Majális-parkban megrendezett V. Magyar Öregcserkész Találkozó házigazdája a 750 volt. A csapat egyébként kezdetektől a szívén viselte a Bodnár Gábor Cserkészparkot, sokat dolgoztak a csapat fiai a terület kialakításán. A parkba fenyőfákat is ültettek a 750-es cserkészek. De ilyen faültetési akció volt Diósgyőrben és Felsőhámorban is.

 

1999 nyarán a csapat 4 cserkésze (Fodor Róbert, Molnár Péter, Tisza Dávid, Tisza Kálmán) Tiszafüred mellett egy vízi túravezető táborban vett részt, melynek sikeres lezárásával hivatalos túravezetők lettek. Amikor 2011 szeptemberében a diósgyőri várnál Kobold Tamás, Miskolc polgármestere leleplezte Nagy Lajos király szobrát, a 750. sz. Nagy Lajos király Cserkészcsapat tagjai ünnepélyesen megújították a cserkészfogadalmukat. A csapat és a cserkészek számára mindig is fontosak voltak az „öregek ” : Krompaszky Ottó, Kollár István, Babcsán László, Tindira József, Kékesi Antal, Gyapai Lajos, Tóth József, Dargai László, Heincz Béla, Fazekas Ferenc, Osváth Lajos… Tőlük nagyon sokat tanulhattak a fiatalok. A 750. sz. Nagy Lajos király Cserkészcsapat mindig képviseltette magát a városi ünnepségeken, megemlékezéseken. Egyenruhában, zászlóval vonultak fel. A csapat cserkészei alapvetően a vasgyári, az újdiósgyőri és a perecesi iskolákból szerveződtek.

Sajnos 2003-ban a vasgyári iskola visszavette a cserkészotthonnak helyet adó termet, így saját otthon nélkül marad a csapat. Ezután a Vasgyári Közösségi Házba költözött, de az már nem volt olyan, mint a saját otthon… Ennek következtében lassan, évről évre hanyatlani kezdett a csapat.

Összeállította: Molnár Péter cs.st.